A magyar népesség száma a 2021-es népszámlálás alapján

A 2021-es szlovákiai népszámlálás módszertani újítása a második nemzetiség bevallása volt, ami azt jelenti, hogy Szlovákia is csatlakozott azokhoz az országokhoz, ahol a többes etnikai identitás bevallása lehetővé vált. Emellett megmaradt a nemzetiségi és anyanyelvi kategória, kikerült viszont az otthoni és nyilvános nyelvhasználatot tudakoló kérdés.

A 2021-es népszámlálás szerint a magyar nemzetiségűek száma 422 065 főre csökkent. Emellett 34 089 fő a magyart jelölte meg második nemzetiségűként. A magát magyar anyanyelvűnek vallók száma pedig 462 175 volt. A számok eltérése már önmagában is mutatja, hogy különbség van a magát magyar nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallók halmaza között, amit tovább formál a kettős identitást vallók száma. Emellett nem feledkezhetünk meg az ismeretlen etnikai hovatartozásúakról sem, hiszen közéjük nem csak olyanok tartoznak, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről/anyanyelvükről, hanem olyanok is, akiknek az adatait egyéb regiszterekből emelték át a népszámlálásba, ennél fogva a nemzetiségük és anyanyelvük ismeretlen.

A korábbiakhoz képest, amikor is három identitáskategóriába voltak besorolhatók a magyar kötődésűek (magyar anyanyelvű és nemzetiségű; magyar anyanyelvű és nem magyar nemzetiségű; magyar nemzetiségű és nem magyar anyanyelvű), a 2021-es népszámlálás már hét ilyen kategóriába sorolást tesz lehetővé. Ezeken kívül beszámíthatjuk az ismeretlen nemzetiségűeken anyanyelvűeken belül – Gyurgyík László szavaival – a „statisztikai alapon magyarsághoz tartozókat”. Mindezt figyelembe véve a szlovákiai magyarság száma egy rendkívül széles spektrumon szóródik: a minden kategória szerint magyar (és csak magyar) kötődésűek 368 ezres csoportjától kezdve a közbeszédbe jobban beivódott 422 ezer magyar nemzetiségűn, valamint a 456 ezernyi összes magyar nemzetiségűn és a 462 ezernyi magyar anyanyelvűn át a legalább egy kategória szerint magát magyarnak vallók 496 ezer fős sokaságáig. Sőt, ha ide számítjuk az ismeretlenekből valószínűleg magyar kötődésűeket (Gyurgyík becslése szerint nemzetiség mintegy 23 ezer, anyanyelv szerint 26 ezer főt), akkor a magyar kötődésűek száma meghaladja az 520 ezret (1. táblázat) – bár utóbbi csoporttal a további számításoknál nem tudunk kalkulálni.

A számok alapján tehát látszik, hogy a magyar kötődésűek sokféleképpen kapcsolódnak a magyarsághoz, és meglehetősen nagy a többes kötődésűek aránya: a magukat magyarnak (is) vallók 26%-a egyéb anyanyelvet vagy nemzetiséget is vallott. Utóbbiak legnagyobb része a szlovákokhoz kötődik, jellemzően szlovák nemzetiség és magyar anyanyelv kombinációban (50 ezer fő), ami leginkább a vegyes házasságokhoz és az asszimilációhoz köthető jelenség – bár általánosságban is elmondható, hogy, az asszimiláció kétirányúsága ellenére, a szlovák kötődések leginkább a magyar származásúak asszimilációjának statisztikai lenyomata. A szlovákságon kívül a másik jelentősebb számú kapcsolódás a roma etnicitás felé mutat. A romák esetében azonban nem feltétlenül az asszimiláció keretében lehet értelmezni a jelenséget. Egy biztos, a roma kötődésűek esetében a domináns forma a roma nemzetiség és magyar anyanyelv kombinációja (2. táblázat). Emellett természetesen fontos megemlíteni, hogy a magyar anyanyelvű roma népesség egy része magyar nemzetiségűnek is vallja magát, ezáltal teljesen magyarnak tűnnek a statisztikában.

A 2. nemzetiség bevallásának lehetősége ezt a kérdést is árnyalta. A magyar nemzetiségűek és anyanyelvűek (homogén magyarnak tűnő) csoportján belül ugyanis mintegy 35 ezren vallottak egyéb második nemzetiséget, és közülük felülreprezentáltak a romák. A 2. nemzetiség szerinti vizsgálat arra is rávilágít, hogy nincs szükségszerűen összefüggés a magyar mint 2. nemzetiség és a magyar anyanyelv között: látható, hogy a magyart második nemzetiségként megnevezőknek csak mintegy fele vallott egyben magyar anyanyelvet is.

Összességében tehát az egyes statisztikai kategóriák vizsgálata arra világít rá, hogy a szlovákiai magyarság identitáserősség és a magyarsághoz való kötődés szempontjából korántsem nevezhető egységesnek, és e kategóriák különbsége egyrészt a szlovák relációban domináns asszimilációs jelenségekre utal, másrészt a magyar nyelvű cigányság jelentős számát tükrözi. Az interetnikus relációk háromnegyedét szlovák relációban, hatodát pedig roma relációban regisztrálták (1. ábra).