HORIZONTUM
A 2010/11 és a 2024/25 közötti időszakban a magyar nevelési nyelvű óvodai intézményeket látogató gyerekek létszáma – némi hullámzás mellett – egyértelmű növekedést mutató pályán volt: 2010-ben 8556, 2024-ben 10 063 gyerek járt magyar óvodába, illetve a közös igazgatású intézmények magyar csoportjaiba (ezeket a következőkben leegyszerűsítve, együttesen magyar óvodáknak hívjuk), ami jelentős, 18%-os létszámnövekedést jelent. A folyamat fő mozgatórugója azonban nem a magyarság kedvező népesedési folyamata, hanem az óvodáztatás általános bővülése, különös tekintettel az iskola előtti kötelező egy év óvodába járásra.
Az óvodások létszámváltozása jelentős regionális egyenlőtlenségekkel ment végbe. Települési szinten vizsgálva megállapítható, hogy a magyar nyelvterület nyugati és középső részein jelentős létszámnövekedés figyelhető meg, míg e két térség között (lényegében a Komáromi járás keleti felétől Ipolyságig), valamint a magyar nyelvterület legkeletibb részein stagnálás, illetve fogyás látható. Kiemelkedő mértékben nőtt a számuk a nagyvárosokban és a városi agglomerációkban (Kassa, Pozsony, Szenci járás), valamint a magyar anyanyelvű romák által nagy számban lakott járásokban (Nagyrőcei, Kassa-környéki, Rozsnyói, Rimaszombati járások). Bár arányaiban a legnagyobb, több mint négyszeres növekedés a Nyitrai járásban volt megfigyelhető, ez lényegében az alacsony bázisértéknek és egy új intézmény megnyitásának volt köszönhető. A többi térséget inkább a mozaikosság jellemzi, növekvő és csökkenő gyereklétszámú intézmények egyaránt megtalálhatók egymás közelében. Érdekesség, hogy bár a legkedvezőtlenebb helyzetűnek a Kassa-környéki járás tűnik, ahol a vizsgált időszakban 11-ből hat óvoda is megszűnt, ennek ellenére a járásban az óvodai létszámok jelentősen, több mint 60%-kal nőttek, de immáron a városokba (pontosabban egyetlen városba, Szepsibe) koncentrálódva. Emellett kiemelendő a Bodrogköz, ahol az abszolút számok szerint és trendszerűen is csökkent az óvodások száma.
Járási szinten vizsgálva még tisztábban kirajzolódnak az elmúlt másfél évtized trendjei. Eszerint a növekedés főbb pólusai ugyanazok a térségek, mint ami a települési szintből kirajzolódik, azonban a kedvezőtlen folyamatok nem csak a Tőketerebesi járásra terjednek ki, hanem a szomszédos Nagymihályira, valamint nyugaton a Vágsellyeitől a Lévai járásig is enyhe csökkenés a jellemző.
Az óvodások számának változása nem csak tömb–szórvány, hanem falu–város metszetében is különbözik. A növekedés mértéke elsősorban a városokban volt látványos (32%), míg az óvodások kétharmadát adó falusi térségekben ez mindössze 8% volt (11. térkép). A különbség hátterében több tényező azonosítható. Egyrészt a falusi térségekből egyre többen – főként a városokba ingázók – viszik a városi óvodákba a gyereküket, és nem csak praktikus okokból, hanem a városi óvodák magasabb presztízse miatt. Másrészt az óvodák esetében még „kisebb a tétje” a nyelvválasztásnak, mint az iskoláknál, így sok nem magyar, vagy csak részben magyar családból kerülnek magyar nevelési nyelvű óvodába a gyerekek, elsősorban a nagyobb városokban. De egyes vidéki térségekben – így pl. Gömörben – a roma gyerekek arányának növekedése hozzájárul ahhoz, hogy a nem romák más településre vagy szlovák óvodába viszik a gyereküket. Különösen látványos a falusi óvodák kiürülése és a városi óvodák növekvő népszerűsége Kassán és a Kassa-környéki járásban. Míg például Kassán közel felével nőtt, Szepsin pedig megnégyszereződött az óvodások száma az elmúlt másfél évtizedben, addig a környező falvakban drasztikusan, több mint harmadával csökkent az óvodások száma. Hasonló folyamatok körvonalazódnak Rimaszombattól Rozsnyóig, ahol két-háromszorosára nőtt a városi magyar óvodák gyereklétszáma (különösen Tornalján). A fent vázolt folyamatok eredménye Kelet-Szlovákiában sok esetben egy szegregált óvodahálózat, amelyben a falusi óvodákba egyre inkább a roma gyerekek járnak, míg a nem romák – lakhelytől függetlenül – a városi óvodákba, vagy azok szegregált csoportjaiba járnak.
